Tomi
x
x
El kéne azt egyszer mondani,
hogy jó illatú a hajad Tomi.
Kigondolni valami szépet,
rózsaszín mellé tenni a kéket.
Foghatnám órákig a kezed,
hihetném is, hogy élvezed.
Meghallgatnám csacsogásod,
hisz nincsen nálam jobb barátod.
Sétálhatnánk, de csak nézlek,
olyan szép vagy, szinte félek.
Kínos a csend dadog a szó
dínó vagyok, az utolsó.
Szeretnék az álmaiddal játszani,
hazugok közt őszintének látszani.
S míg bogozod az intrikákat,
a mosolyod tán velem hálhat.
Öreg, fáradt és gyáva vagyok,
homlokráncolós, akár a nagyok.
Azt kéne mondanom: ég veled,
mert borzasztóan szenvedek.
Mondod, sietsz, hiszen várnak
Mondom, maradj és kívánlak.
Helyettem végre megteszi a fény:
levetkőztet gyorsan, könnyedén.
El fogom azt egyszer mondani,
hogy jó illatú a hajad Tomi.
Kigondolok valami szépet,
talán meg is csókollak Téged.
Képek
A nyugalom megzavarására alkalmas felnőtt tartalmak rejtőznek az avatárok alatt. Ezek a vers hangulatához igazodó, fülledten erotikus, helyenként pornográf, de többnyire érdekes fotók vagy fotómontázsok.
Csak akkor kattints a képre, ha már elmúltál 18 éves és nem riaszt az esetlegesen bizarr látvány!
Visszatekintés
Pár szó a vers keletkezéséről.
Már megint egy menthetetlen vers. Ráadásul egy átírt menthetetlen, mert a legelső változat még rosszabb volt. Miért akartam mégis megmutatni? Készült egy jó kis kép, ami a rózsaszín vs. kék viszonyt remekül ábrázolja továbbá egy szép pornós beütésű, amit talán nem is kéne közreadni. Nem most, tízegynéhány évvel ezelőtt.
Ezek szerint nem a verseken van a hangsúly, hanem az összevágott képeken? Is-is. Ha még egyszer megnézzük a verset, valószínűleg látni fogjuk az egykori történetet. A lány barátjának tekinti a fiút, sorra veszi a pletykákat, a megtörtént eseményeket, csacsog erről, arról. A fiú szóhoz sem jut, szinte megkukul, mert ő többre vágyik. Szerelmes a lányba, de gyáva, nem meri a tudtára adni. Attól fél, hogy akkor a barátját is elveszítheti, nem csak a szerelmét. Szerintem ez a sztori egy könnyed, fiatalos (gyerekes) stílusban lett megörökítve. Kerüli a formai és ritmikai kötöttségeket, ezért versként értékelhetetlen, de verses prózaként talán megállja a helyét.
A képek viszont, vagy szépek, vagy érdekesek, vagy ízléstelenül erotikusak és arra biztatnak, hogy újabb képeket is nézzünk meg. Azt már csak a szerző reméli, hogy a képek szüleit, múzsáit, a verseket is elolvassa majd az érdeklődő.