Nem tudom mi ez. Dal, nem dal - egy versike. Nem tudom kihez írtam. Tomi, azaz Ibolya sem volt csúnya, de a legszebb Ildikó volt. Ő volt az az érett fiatal lány, aki minden tekintetben nőies vonásokat hordozott: szép letisztult arc, csillogó haj és fogak, telt keblek, karcsú derék, formás csípő és popsi. A hosszú combú homokóra külső, a tökéletes szimmetria nem párosult különleges IQ-val, de Ildikó nem volt egy szőke nő. Valószínűsítettem, hogy egy-két gyerek után könnyen szétcsúszhatnak ezek a vonások és még inkább lesz mibe kapaszkodni férjének az ágyban, de én nem terveztem frigyet. Már az is meglepett, hogy látott bennem, valami lehetőséget. Igen, ez a vers már előre vetíti az én Vár utcai királynőmet: Ildikót.